Angol Nyelvi Olimpia

Úgy gondolom, a tantárgyi versenyek közül az egyik legigényesebb az Angol Nyelvi Olimpia. A tantervi követelményeken messze túlmutató s olykor még a legügyesebbek képességeit is meghaladó feladatokkal állítja szembe a versenybe bekapcsolódókat.

Ennek ellenére december 2-án 23 lelkes tanulónk gyülekezett a konferenciaterem előtt, hogy idén is „kiállják a próbát”. A 6. és 7. osztályosokat gyűjtő 1A kategóriában tizenöten, a 8. és 9. évfolyamosokból álló 1B kategóriában pedig nyolcan mérték össze tudásukat. A négy részből álló feladatlap a versenyzők nyelvtani ismereteit, szókincsét és szövegértő készségét (1 olvasott és 1 hallott szöveg értését) mérte. Aztán a kategóriánként legtöbb pontot elért 3-3 tanulónak két szóbeli feladattal is meg kellett birkóznia: pár perces felkészülés után egy megadott szerepbe bújva folytattak párbeszédet a zsűri valamelyik tagjával, majd fantáziájukat és beszédkészségüket kamatoztatva adott kép alapján kellett egy általuk kitalált történetet elmondaniuk. Mondhatom, remek sztorik születtek! Biztos vagyok benne, hogy ha tanulóink továbbra is ilyen lelkesek és motiváltak lesznek, sikeres angolnyelv-használókká válnak.

Végül álljon itt a dobogósok helyezése és neve, akik közül – s nagy szívfájdalma ez minden angolnyelv-tanárnak– sajnos csak az első helyezettek képviselhetik iskolánkat a területi (járási) fordulóban.

1A kategória                                                               1B kategória

1. hely  Szabó Viktória (7.b)                                         Méhes Zoltán (9.b)

2. hely  Keserű Borbála (6.b)                                        Rásky Ákos (9.a)

3. hely  Székely Tamás (7.b)                                        Fonód Lilla (8.b)

Minden résztvevőnek elismerésünk, az eredményes megoldóknak külön gratulálunk, elsőinknek pedig sok sikert és szerencsét kívánunk a következő megmérettetéshez!

Károlyi Szikonya Judit

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

Az Öregvár Vaklabirintusában jártunk

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A kazamatákból eltávolított 940 tonna hulladék helyén ma már egy érdekes kiállítással találkozhatnak a komáromi erőd látogatói. A tanulmányi kiránduláson résztvevő 9. évfolyam tanulói nem csak körbejárták az Új- és az Öregvárat, de beleélhették magukat vak embertársaink életébe is.

A Vaklabirintus teljesen sötét, kanyargós folyosóin látásunknak nem vettük hasznát, így csupán tapintásunkra hagyatkozhattunk. Érdekes volt az egyes textúrák kitapogatása, találgatni, merre is vezet az út. Az ügyesebbek, türelmesebbek, komáromi nevezetességeket is találtak a terem szegleteiben, melyeket ujjaik begyével „láthattak”. Próbára tettük egyensúlyérzékünket is, mikor meghökkenve tapasztaltuk, mennyire más a járás a különböző burkolatokon, ha az ember váratlanul homokba lép, vagy süppedni kezd, netán lejtőhöz ér. Teljesen más érzés, ha a szemünk nem készít fel bennünket ezekre az eseményekre. Új élményekkel gazdagodva hagytuk el városunk ezen, nem kellő megbecsülésnek örvendő nevezetességét, szebb jövőt kívánva az épületkomplexumnak. Hazafelé sétálva a sors egy fehér botos nénit vezetett elénk, tán nem véletlenül. Csodálattal nézték a gyerekek, milyen ügyesen közlekedik, mígnem egy járdára felparkolt autóhoz ért, itt bizony láthatóan segítségre szorult. A jelzőlámpáknál éreztük, hogy az átkelés sem veszélytelen feladat látás nélkül.

A diákok beszélgetését hallgatva remélhetjük, hogy hozzájárultunk ahhoz a társadalmi szemléletváltáshoz, mely a fogyatékkal élőket segíti. Tanulóink – e tanulmányi útnak kösyönhetően is – a sajnálat helyett majd valódi segítséget tudnak nyújtani a vakoknak és a gyengénlátó embereknek. Felnőttkori döntéseik, tetteik hozzájárulnak majd, hogy az esélyegyenlőség maradéktalanul megvalósuljon.